Imádom az indiai meséket. Még a blogozás is benne van a maga módján: Volt egyszer egy király, akinek szamárfülei voltak. Sose láthatta senki és ez óriási titok volt. Ha mégis megpillantotta valaki, megeskették, hogy nem mondja el senkinek. Egyszer azonban meglátta a szamárfüleket egy ember. Napról-napra nehezebb volt magában tartani. Mikor már úgy érezte, hogy megőrül, ha valahogy nem mondhatja ki, mit látott, akkor (blogolt volna!) odament egy forráshoz és beleordította. Nagyon megkönnyebbült! Boldogan ment haza.
Attól a perctől aki a forrás vizéből ivott, megtudta, hogy a királynak szamárfüle van (ez lehetne az internet előde) és nem telt bele sok idő, és nem volt titok többet.
